Bizony már elkezdtük a konyhát átalakítani, kánikula ide vagy oda (és elárulom, hogy már kész is van!). Igazából én vagyok a lelkes az ilyen projektek megvalósításában, úgyhogy amit én meg tudok csinálni a két kezemmel, annak neki is látok. Tehát úgy döntöttem kész, nem várunk tovább, megyek a festékekért.

Amiken változtatni akartunk:

• Konyhaszekrények színe
• Csempe színe
• Fogantyúk
• Munkapult

Tehát nagyjából minden! Nagyon low-budget-ban gondolkoztunk, túl sokat nem akartunk rá költeni, mert úgy vagyunk vele, hogy nem itt akarjuk leélni az életünket ebben a lakásban, úgyhogy nem éri meg több százezret rákölteni.

Tehát a konyhaszekrényeket és a csempét én festettem le. Nagyon jó kis csináld magad tapasztalatokat szereztem, most ismerkedtem meg az Otex-xel, és ahogy már sok helyen olvastam, tényleg egy csodaszer! Az alapozóra Tikkurila Everal selyemfényű zománcfestéket használtam.

Egy hétfői napon beszereztem a festékeket, és még aznap nekiláttam, persze Tomi szerelte le a szekrényajtókat, az azért nekem nehéz lett volna, hogy a levegőben megtartsam amikor már mindenhol ki van csavarozva.

A festést kicsit viccesen oldottam meg, a legalkalmasabb hely a hálószobánk volt, mert ez az egyetlen hely ahova a macskáknak nincs bejárásuk. Természetesen nem örültem volna, ha a frissen festett FEHÉR felületre rágyalogolnak a FEKETE szőrükkel. És az is nagy szerencse, hogy az ágy alatt nincs ágyneműtartó, így éjszakára becsúsztattam mindent az ágy alá. A 24 órás száradási időt betartottam az alapozó és a zománc között, először csináltam ilyet, úgyhogy gondoltam jobb, ha követem a szabályokat.

Túl sok fényképet nem készítettem, nagyon belemerültem a munkába, de azért tudok mutatni néhányat:

festés előtt:

festés után:

itt még csak alapozó:

Szekrények után a csempe jött, ilyen volt:

A csempén is jól működött az Otex, a fugákat előbb ecsettel kellett végigfesteni, mert hengerrel sajnos gyenge voltam, nem fogta be jól. Itt még látszik a régi munkapultunk, hát nem valami szép. Sötét panelkonyhába én nem választanék ilyen sötétkéket.

Hamarosan jövök a végeredménnyel!

Tegnap Betti barátnőm rávett, hogy kísérjem el az IKEA-ba, mert utána kéne járnia néhány dolognak. Én is terveztem, hogy mostanában elnézek arra, csak vártam, hogy ez a meleg kicsit enyhüljön, de csak nem akar múlni, úgyhogy vele tartottam. 

A nappalink fahéj színű (hivatalos nevén), a bútoraink sötétek, csupa semleges szín: bézs, barna stb. Én viszont nagyon vágytam egy kis színre, vidámságra, elvégre még nyár van, jöhetnek a színek, virágok. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy mindig friss vágott virágom legyen vázában, ezért művirágot vettem. Tudom, hogy sokan ellene vannak, eleinte az én fejemben is csak azok a giccses-színes-csillámos művirágok emléke élt. Viszont a modern változatok között már egészen szépeket találni. Választottam is kétfélét, amik viszonylag élethűek, szerintem aranyos kis színfoltjai lettek a nappalinak:

Nagyon feldobja a nappalinkat, belépek és mosolyogni kezdek, olyan jó kedvem lesz tőlük! Bár az ára némelyiknek elég borsos, nem is tudtam, hogy a művirágok ilyen árban vannak. De egye fene, hiszen ez nem hervad el!

Ez most csak egy gyors bejegyzés, hogy mit is kezdtem – ahogy a cím is mutatja – egy béna műanyag kosárból. Még a költözéskor volt rá szükség a pakoláshoz. Más talán már rég megszabadult volna tőle, én nem szeretek kidobni dolgokat. Mindig találtam neki funkciót, konyhában papírokat, kiürült üvegeket tároltam benne, szóval lényegében tárolásra használtam. Aztán megszüntettem ezt a “felhalmozást” a konyhában (szuper ikeás szelektív tárolókat vettem helyette). Akinek cicája van, az tudja milyenek, meglátnak egy üres valamit és egyből belemásznak. Úgyhogy így jött az ötlet: ha tetszik nekik, hát legyen az övék!

Ilyen volt:

Aztán lefújtam spray festékkel (a sötét képen látszik milyen szép fényes lett):

Azt hiszem tetszik neki!:)

Konyhatervezgetés végett csináltam egy kis ötletgyűjteményt, ami azt hiszem elég jól bemutatja milyen hangulatot szeretnék a konyhában elérni. Ami sajnos elérhetetlen nálunk, az a természetes fény. Mindenki vágyik egy szép nagy ablakra, ami legjobb esetben egy gyönyörű virágos kertre néz, de erről még le kell mondanom, talán majd a jövőben ilyen is lesz:) A mi konyhánk az úgynevezett lichthofra “néz”. A sötétség és kis hely ellenére most igyekszünk a legjobbat kihozni belőle, egy barátságos, otthonos, hangulatos kis konyhát. 

Stílusban talán valahol az angol vidéki és a letisztult svéd közé tenném magam, de jóval több a klasszikus elem az otthonunkban, úgy gondolom az hosszú távon praktikusabb. Igazából nem is merek annyira elmenni a szélsőségek felé, mert gyakran változik az ízlésem (nem vagyok egy horoszkópos, de talán a mérlegekre ez a döntésképtelenség jellemző:) ), úgyhogy nem lenne túl gazdaságos, ha állandóan cserélnem kellene a berendezést.

Íme néhány konyha, melyeknek a hangulata nagyon tetszik:

A képek első feléhez rájuk kattintva találjátok a forrást, a többihez sajnos nem tudok forrást mellékelni,  azokat  régebben mentettem el saját mappába.