Bizony már elkezdtük a konyhát átalakítani, kánikula ide vagy oda (és elárulom, hogy már kész is van!). Igazából én vagyok a lelkes az ilyen projektek megvalósításában, úgyhogy amit én meg tudok csinálni a két kezemmel, annak neki is látok. Tehát úgy döntöttem kész, nem várunk tovább, megyek a festékekért.

Amiken változtatni akartunk:

• Konyhaszekrények színe
• Csempe színe
• Fogantyúk
• Munkapult

Tehát nagyjából minden! Nagyon low-budget-ban gondolkoztunk, túl sokat nem akartunk rá költeni, mert úgy vagyunk vele, hogy nem itt akarjuk leélni az életünket ebben a lakásban, úgyhogy nem éri meg több százezret rákölteni.

Tehát a konyhaszekrényeket és a csempét én festettem le. Nagyon jó kis csináld magad tapasztalatokat szereztem, most ismerkedtem meg az Otex-xel, és ahogy már sok helyen olvastam, tényleg egy csodaszer! Az alapozóra Tikkurila Everal selyemfényű zománcfestéket használtam.

Egy hétfői napon beszereztem a festékeket, és még aznap nekiláttam, persze Tomi szerelte le a szekrényajtókat, az azért nekem nehéz lett volna, hogy a levegőben megtartsam amikor már mindenhol ki van csavarozva.

A festést kicsit viccesen oldottam meg, a legalkalmasabb hely a hálószobánk volt, mert ez az egyetlen hely ahova a macskáknak nincs bejárásuk. Természetesen nem örültem volna, ha a frissen festett FEHÉR felületre rágyalogolnak a FEKETE szőrükkel. És az is nagy szerencse, hogy az ágy alatt nincs ágyneműtartó, így éjszakára becsúsztattam mindent az ágy alá. A 24 órás száradási időt betartottam az alapozó és a zománc között, először csináltam ilyet, úgyhogy gondoltam jobb, ha követem a szabályokat.

Túl sok fényképet nem készítettem, nagyon belemerültem a munkába, de azért tudok mutatni néhányat:

festés előtt:

festés után:

itt még csak alapozó:

Szekrények után a csempe jött, ilyen volt:

A csempén is jól működött az Otex, a fugákat előbb ecsettel kellett végigfesteni, mert hengerrel sajnos gyenge voltam, nem fogta be jól. Itt még látszik a régi munkapultunk, hát nem valami szép. Sötét panelkonyhába én nem választanék ilyen sötétkéket.

Hamarosan jövök a végeredménnyel!

Ez most csak egy gyors bejegyzés, hogy mit is kezdtem – ahogy a cím is mutatja – egy béna műanyag kosárból. Még a költözéskor volt rá szükség a pakoláshoz. Más talán már rég megszabadult volna tőle, én nem szeretek kidobni dolgokat. Mindig találtam neki funkciót, konyhában papírokat, kiürült üvegeket tároltam benne, szóval lényegében tárolásra használtam. Aztán megszüntettem ezt a “felhalmozást” a konyhában (szuper ikeás szelektív tárolókat vettem helyette). Akinek cicája van, az tudja milyenek, meglátnak egy üres valamit és egyből belemásznak. Úgyhogy így jött az ötlet: ha tetszik nekik, hát legyen az övék!

Ilyen volt:

Aztán lefújtam spray festékkel (a sötét képen látszik milyen szép fényes lett):

Azt hiszem tetszik neki!:)

Az utóbbi hetekben a túlélésre mentem ebben a tikkasztó melegben, de hurrá végre egy nap amikor 30 fok alatti értékeket mérhetünk, így újra előttem a laptop.

Találtam itthon két kis csíptetős fényképtartót, ami még egy görögországi nyaralásból hazahozott szuvenír, de még soha nem használtam, mert rájöttem, hogy igazából nem is tetszik. Hát gondoltam egyet, ha eredeti formájában nem tetszik és emiatt nem használom, akkor miért nem alakítom át? Úgyhogy megtettem, és az eredmény szuper, tehát használatba is vettem!

Eredeti formájukban:

Átalakítás után:

Mikre képes egy kis akril festék, ugye?:)

Sikerült szereznem végre aranyszínű rajzszöget. Igazából a papírírószer boltban a hölgy rézszínűnek nevezte, nem volt neki ilyen a boltban, de nagyon kedves volt, mert rendelt nekem és pár nap múlva már mehettem is érte!

Ezután otthon körbenéztem milyen anyag lenne megfelelő, fehér, bézs ilyesmi jöhetett szóba, mindenképpen valami semleges színt szerettem volna. Végül egy sima lepedőt használtam! Az ötletelésről már írtam korábban itt. Imádom az ilyen egyszerűen elkészíthető dolgokat!! A végeredmény pedig jobb lett, mint gondoltam. Képeken láttam ilyen “textiles-rajzszöges” faliújságot, szuperül néznek ki, de azt hittem élőben kicsit gagyi lesz. Próba szerencse, nekem tetszik!:)

És az elkészítés képekben:

Tavaszra terveztem, de kicsit megcsúsztam vele. Nem azért, mert olyan sok idő megcsinálni, csak belekezdtem, aztán 2 hónapig  félre volt rakva… de most újra elővettem és befejeztem:)

Anyukámnak már készítettem ilyet korábban a szülinapjára, mert kedvenc virága a tulipán, neki valósághűen zöld szárral/levelekkel és piros szirmokkal (képem sajnos nem csináltam róla).

Miután kész volt a virág, kimostam mosógépben, hogy az előtte felrajzolt virágot eltüntessem. Valami gyűrődésgátlós programot állítottam be, de borzalmasan gyűrött lett tőle!! Talán a szokásos programmal jobban jártam volna… Szóval a vasalásával még bajlódom, de a hímzéssel elégedett vagyok:) Szerintem még más színű hímző fonallal is fogok ilyet készíteni, annyira egyszerű.

Az ötlet az Otthon és kert újság egyik régebbi számából ered:

Nagymamám ajándékozott nekem két puffot, amit ő is csak megörökölt. Nem éppen mai darabok, de engem ez nem zavar, mert bármilyen huzatot lehet rá varrni. Már amikor megkaptam ez volt a tervem velük, de lassan egy éve állnak itt huzat nélkül. A két cicám miatt ez a huzat, kanapé stb. kicsit kényes dolog. Egy rögtönzött ötlet volt ez a huzat, nem volt kedvem sokat varrogatni. Varrás helyett gondoltam, hogy csak elég lenne összetűzni, de az veszélyes lehet a cicákra.

Ilyen volt:

Hát lehet, hogy ez régen menő volt, de ez nekem már túl retró(?). Még ha a színe tetszene, de az sem… 

Tehát kezelésbe vettem:

Előtte – Utána:

Hónapok óta megvettem már egy stencil sablont, most sort kerítettem rá, hogy először kipróbáljam. Igazából valami ehhez hasonlót szerettem volna eredetileg (forrás: innen):

Sajnos ilyen különálló barokkos sablont nem találtam, ezért erre esett a választásom:

Abban biztos voltam, hogy sárgát szeretnék használni, egészen pontosan napsárgát! Egy vastag papírt használtam, minél kevésbé hullámosodjon be a festéktől. Sajnos az eredmény nem pont olyan lett, mint reméltem. Naivan azt gondoltam, óó… jó lesz ide az ecset is, nem kell henger. Hát talán mégis csak kellett volna, mert a festék eléggé befolyt a sablont alá, hiába rögzítettem a széleken. Ugyan vizet alig használtam, azt a keveset is csak azért, mert már kissé be volt sűrűsödve a festékem. És íme a késztermék:

Összességében azt hiszem egészen jók lettek, igaz a hibák itt ott szemet szúrnak, de sebaj, legközelebb már hengerrel fogom használni. A napokban találok is nekik helyet. Szerintem ez egy szuper olcsó és szuper mutatós képecske.

Kellett hozzá:

• vastag papír
• stencil sablon
• festék
• ecset(?), inkább festőhenger…
• képkeret

A sablon úgy emlékszem 700-800 Ft volt, a képkeretek filléres IKEA-s keretek, amik már rég megvannak. Ezeket elég egyszer megvenni, és rengeteg különböző alkotást, fényképet lehet beletenni, ezért nagyon szeretem!

Egy jó ideje kitaláltam, hogy majd alkotok valamit az összegyűlt üres befőttesüvegekből. Nem szoktam mindegyiket megtartani, csak ha jó a formája vagy a mérete (és még elfér a konyhában). Ez a három hosszúkás úgy gondoltam passzolna egymás mellett. Tehát beszereztem az egyik kedvenc színemben egy festék spray-t (OBI), és barátom szerzett nekem matt fekete öntapadós matricát. Erre szuperül lehet írni fehér filccel. Azt hiszem, így elég jópofa üvegeket sikerült kiviteleznem:)