Ma megint egy újdonságot próbáltam ki. Pontosabban számomra nem újdonság, csak az benne az új, hogy még nem készítettem. Egészen véletlenül, ennek a céklás narancsos chutney-nak szinte ugyanolyan íze lett, mint a Branston pickle-nek. Ha valaki nem ismeri:
Ez egy szuper angol savanyúság, vagy a fene tudja, minek kell nevezni. Szerintem itthon nem elterjedt, de kapható, eddig Tescoban és brit különlegességeket árusító boltokban láttam. Jó benne, hogy tele van zöldséggel (főleg ha mi magunk készítjük), és felhasználása is változatos:
Én sajtos szendvicsben szeretem a legjobban, de húshoz is jól megy. Azt hittem ez a céklás chutney inkább csak húsokhoz megy majd, de végül olyan íz “sült” ki belőle, mint ez a Branston pickle.
Recept:
Ugye milyen egyszerű? Semmi konyhai tudást nem igényel. Nekem a legnehezebb az volt, hogy belekanalazzam az üvegekbe és ne menjen mellé:) Néhány megjegyzés: kesztyűm nem volt, így zacskót húztam a kezemre és tökéletesen helyettesítette a kesztyűt cékla hámozás közben; cukor helyett xilitet és eritritet használtam; az üvegeket egy új mosogatószivaccsal mostam el, mosogatószerrel, nem törölgettem el csak hagytam megszáradni, nem tettem sütőbe (de ebben a gyakorlott lekvárfőzők biztos tapasztaltabbak); miután elkészült dunsztoltam. Hogy felbontás előtt/után valóban jó-e ilyen sokáig, az majd kiderül. Nagyon egyszerű, nem egészségtelen, sokféleképpen felhasználható, viszonylag tartós élelmiszer. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
